KŐNIG FRIGYES:
Tudomány, vizuális megjelenítés, művészi alkotás

Kőnig Frigyes előadásában összefoglalja tevékenységének közelmúltban realizált eredményeit, amelyek különböző tudományterületeket érintenek. Így az előadás egyik részét képezi a Tác-Gorsiumi feltárások antropológiai anyagának feldolgozásával kapcsolatos kutatások, az arcrekonstrukció kapcsán. Az előadás második részében különböző források felhasználásával készült építészeti rekonstrukciók következnek, majd a Tác-Gorsiumi feltárások III. századi freskó lelete által inspirált festmények bemutatásával zárul az előadás.

A szerző festő- és grafikusművész, tanszékvezető egyetemi tanár, DLA, habil, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

vissza

BEKE LÁSZLÓ:
Konstruktőrök és fejlesztők a művészetben és a tudományban

Az előadás egy fogalmi háló útvesztőjében botorkál, ahol a művészet, a kutatás, a tudomány (az ismeret, a tudás), a kísérletezés és az oktatás (tanulás, tanulmány) egyformán fontos és egymásra utalt entitások. Kiutat jelent-e tevékenységünk számára, ha rájövünk, hogy a fejlesztés mégis csak (!) összefügg a fejlődéssel, különösen, ha a fejlesztést konstruktőrök végzik, akiknek elődei között ott találjuk nemcsak az építőket, hanem a konstruktivista művészeket is? A K+F+I (kutatás + fejlesztés + innováció) nemcsak financiális szabályzó, hanem - legalábbis a művészetben és a tudományban - az újító, az újat termelő kreativitás és a produktivitás modellje is.

A szerző művészettörténész, dr. habil (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

HANTOS KÁROLY:
Kutatásmódszertani relációk a művészeti és tudományos tevékenységekben

Vázlatos tematikai felsorolás:
A művészeti kutatások elhelyezése az általános innovációs kontextusban - A tudományos és művészeti kutatások valós és lehetséges kapcsolódási pontjai, markánsabb módszertani azonosságai, eltérései - A vizualitás egyetemes érvényességi körének problematikája - Az általános megismerés, a tanulás, kutatás, oktatás összefüggései a mára kialakult kontextusban, az életciklusok, személyes stratégiák tükrében - A művészeti alkotói és kutatói tevékenységek elkülönülésének lehetséges elvei - A pszichikai reprezentáció jelentősége és összefüggése a képzőművészeti kutatások módszertanával. A reprezentáció és a stílus - A vizuális és fogalmi absztrakciók eltérő funkciója módszertana - A vizualizáció és verbalizáció váltakozó, vagy paralel módszerei - A nevelés-módszertani és kutatás-módszertani összefüggések - A tudásörökítés jelentősége a szocializáció szervezésében, a személyes és társadalmi fejlődési ciklusok egymással való viszonyának összefüggésében - A geometria összekötő szerepe a multidiszciplináris kutatási tevékenységekben - A "tudásprotézis" problematikája - A stilizált világkép jelentősége és hiányának tünetei

A szerző képzőművész, egyetemi docens, DLA, habil (Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

SZEGEDY-MASZÁK ZOLTÁN:
Experimentalizmus a médiaművészetben

A kísérletező, diszciplinák közötti együttműködésen alapuló gondolkodásmód nélkülözhetetlen a technikát, technológiát újító módon felhasználó művek létrehozásához. Az alkotó mindennapok szintjén ez a tudomány területéről ismert módszereknek - legalábbis az alkalmazott kutatásnak - megfeleltethető tevékenységet jelent. Ez a munkamódszer alapfeltétele az előadásom címében "experimentális" jelzővel illetett médiaművészeti alkotások létrejöttének.

A hangsúlyozottan "kutatás-jellegű" tevékenység azonban valamifajta hasznosítható eredmény, produktum létrejöttét sejteti. Márpedig a művészet köztudottan öncélú dolog, a műalkotásnak semmiféle gyakorlati haszna nem lehet, legfeljebb esztétikai értéket képviselhet. Ha technikai innovációról van szó, az elméleti szempontból legalábbis gyanús, s talán éppen ennek a retorikának köszönhető, hogy gyakran tapasztalható ellenérzés a kísérleti médiaművészeti alkotásokkal kapcsolatban. Gyakran olvasható, hogy az ilyen művek alkotói kiszolgáltatják magukat a technikai fejlesztések üzleti-hatalmi logikájának, ráadásul alkotásaik illékony, tárolhatatlan dolgok, melyek hamar a felejtés homályába vesznek.

Előadásomban néhány műalkotás példáján igyekszem megvizsgálni, hogy voltaképpen mit is jelent a művészeti kutatás a gyakorlatban, s mit jelent az ennek eredményeképpen létrejövő újítás. Ennek fényében az a kérdés is feltehető, hogy mit jelent a kísérleti médiaművészeti alkotások reprodukálása, rekonstrukciója, illetve hogy hogyan lehetséges az, hogy a tárolhatatlannak tűnő alkotások a történeti tapasztalatok szerint mégis kiállják az idő próbáját.

A szerző képzőművész, egyetemi docens, DLA (Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY:
A művészet tudományközi kutatása

Milyen értelemben lehet "kutatás"-ról beszélni a művészetek vonatkozásában és melyek a különböző; művészetek tudományközi vizsgálatának (interart studies) lehetőségei, illetve korlátai? E két általános kérdés mérlegelése után két jól körvonalazható és egyúttal közismert területre, az intermediális átalakításnak két módjára szűkítem a gondolatmenetet: mit jelent egy képről nyelvi leírást készíteni és mi történik akkor, amidőn valamely szöveget megzenésítenek.

A szerző irodalomtörténész, akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöke (ELTE Összehasonlító Irodalomtörténet Tanszék).

vissza

KÉKESI ZOLTÁN:
A médiaművészet a technológiai szabványok titkosításának korában

"A jelenlegi tudás olyan helyeket igényel, ahol vállalatoktól függetlenül termelhető, tárolható és átvihető. Mi lenne erre jobb hely az egyetemeknél?" Az előadás Friedrich Kittler nyomán az egyetemi rendszer belső átalakulásának (cultural studies, Kulturwissenschaft), valamint a tudásforgalmazás hatalmi-politikai működésének (a technológiai tudás gazdasági-politikai célokat szolgáló monopolizálásának) összefüggésében helyezi el a médiaművészet mint kutatás kérdéskörét.

A szerző irodalomtörténész (ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

HORÁNYI ATTILA:
Művészet és kutatás - minták és minthák

Előadásomban azt vizsgálom, mikor és miként szokott összekerülni a konferencia címét adó két, szokásosan nem társított kifejezés. Ehhez először meghatározom, mit is tekintek kutatásnak az adott összefüggésben. Összegyűjtök néhány olyan tulajdonságot, amelyek megléte feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy tevékenységet kutatásként kategorizálhassunk. A szakirodalom alapján többek között ilyen tulajdonság a probléma-tudat, a cél-orientáltság, a racionalitás és a rendszeresség.
Ezt követően megvizsgálok néhány olyan művészeti példát, amelyekkel kapcsolatban jogosnak tűnik a művészetről kutatásként beszélni. Ennek összefüggésében röviden kitérek két további kérdésre is: Mennyire választható el szigorúan kutatás (tudomány, technológia) és művészet egymástól? Hogyan viszonyul a "művészet mint kutatás" kérdésfeltevéshez a művészet/történet probléma-centrikus felfogása?
Végül néhány példával megvilágítom, mit értek művészet és kutatás mintha-viszonyán: azt a sajátos szófordulatot, amelynek során egy adott mű, illetve művész értékét emelendő a mű (az életmű) kutatás-jellegét hangsúlyozza például a kritika. Ezzel kapcsolatban fel kell tenni azt a kérdést is, miként válhatott értékké az autonóm művészet számára a kutatás-jelleg.

A szerző egyetemi adjunktus (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézet).

vissza

CSURGAI FERENC:
Új törekvések új anyaggal
 - A beton, mint a művészeti kutatások egyik lehetősége -

Új utak keresése, más gondolkodásmód - A művészet és kutatás kapcsolata - A legújabb törekvések megismerése - Miben más a beton? - A megszerzett tapasztalatok átadása - A kutatás intézményi háttere - Kutatási irányok - A PTE szobrász tanszékén készült munkák vetítése - Saját kutatási eredmények bemutatása képekben

A szerző szobrászművész, egyetemi oktató (Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar).

vissza

VIDNYÁNSZKY ZOLTÁN:
Művészi és tudományos megismerés: kísérlet, eredmény, értelmezés

Hasonlóságok és markáns különbségek egyaránt felfedezhetőek a tudományos és művészi kutatás, megismerés összehasonlításakor. Mindkettőt elsősorban az motíválja, hogy új, eddig ismeretlen tulajdonságokat, összefüggéseket tárjon fel az emberről, környezetéről és mindarról ami kölcsönhatásuk eredményeként létrejön vagy létrejöhet. Az agyi tanulási és plaszticitási folyamatok megértése, annak feltárása, hogy hogyan befolyásolja észlelésünket és cselekvésünket, magát a megismerést kulcsfontosságú kérdes. Az előadásban a látás példáján összefoglaljuk az ezzel kapcsolatos legújabb tudományos nézeteket, eredményeket és ezek tanulságait.

A szerző agykutató, az MTA doktora (MTA - Semmelweis Egyetem, Neurobiológiai Kutatócsoport).

vissza

PETERNÁK MIKLÓS:
Valami dereng
- A figyelő tekintet a tudományban és a művészetekben,
a kutatás és a képek -

A kutatást általában olyan folyamatként, tevékenységként képzeljük, amely szisztematikusan vagy tapogatódzva, következetes munka árán vagy véletlenszer eseményekkel tarkítva, szándékoltan avagy el re nem várható módon valamifajta "eredményhez" vezet, ennek kimondása, bebizonyítása, megmutatása, állítása lenne mintegy a cél, amiért e cselekedetek megtörténnek. Valóban így van-e? Ha így van, akkor a kutatás jellegzetességeinek kutatásakor céljaink még sokkal homályosabbak, mint bármely eltér eseten, hiszen ez az önreflektív vizsgálódás, mintegy végtelen videóalagút, sehova sem vezet, legföljebb Narcisszusz csapdájába. Talán a dereng éjszakai Hold jó alap lehetne ezen állapot allegórikus képéhez. Ugyanakkor állandóan felmerül a kérdés, valójában mit is vizsgálunk, amikor a külvilág, a valóság, a természet kutatásunk tárgya, pontosabban azt látjuk-e, ami "kinn" van, vagy a rendszer részeiként leginkább magunkat, saját elképzeléseink és elvárásaink lenyomatait. Egzakt, "objektív" kutatás és "szubjektív" önkifejezés ellentéte az egyik oldalon, míg a másikon annak feltételezése, hogy a kutató saját teóriáit bizonyítja, a m vész pedig "új világot" teremt.

A szerző művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár (Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

KICSINY BALÁZS:
Köztes idő - köztes tér

A képzőművészet különös szerepet játszik az idő lehetséges reprezentációjában. Az idő esztétikája, a vizuális idő-jelek és szimbólumok viszonya a kollektív emlékezethez és az elképzelt jövőhöz koronként változó. Azonban az idő ontológiai léte sohasem fordítható le a vizuális reprezentáció nyelvére. Ennek ellenére az előadás során bemutatásra kerülő művekről,  köztes tér-idő ábrázolásokról, elmondató talán az, amit Anna Balakian így fogalmaz meg: "A köztes világok kompromisszumot jelentenek a hihetetlen halhatatlanság és az elfogadhatatlan halandóság között."

A szerző képzőművész, egyetemi oktató (Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

KISSPÁL SZABOLCS:
A technotudomány és a művészi képzelet

A Művészet, mint kutatás című konferenciára tervezett előadásom a művészet és tudomány kapcsolatát a gazdaságpolitikai meghatározottság szemszögéből közelíti meg, az egyetemek szerkezeti - egyben idológikus - egységesítésének a Bolognai Nyilakozatban lefektetett európai gondolatai mentén. Fontos szerepet kap benne egyrészt a tudomány, másrészt a művészet jelenkori társadalmi szerepének kérdése, különös tekintettel a médiaművészet tudásgazdaságban betöltött szerepére és annak morális vonzataira.
Az előadás a következő kérdéseket kívánja röviden érinteni:
- Milyen szerepet tölt be napjaink társadalmában a tudományos kutatás? (A technotudomány fogalma - Medosch)
- Miként viszonyulhat a művészet a tudásgazdaság hatalmi aspektusaihoz? (A vizualizáció mint funkció)
- Szükséges és lehetséges-e a hatalmi eszközként értelmezett tudás művészeti kritikája? (A művészi képzelet kiterjesztésének - Eduardo Kac, illetve kritikájának módszerei - Critical Art Ensemble)

A szerző képzőművész, egyetemi oktató (Magyar Képzőművészeti Egyetem).

vissza

PLÉH CSABA:
A művészeti változás pszichológiai megközelítései: természeti és társadalmi evolúció és a művészet 

A modern pszichológia mint minden jelenséggel, a művészettel is kétféle természeti kontextusban foglalkozik. A disztális megközelítés amikor a biológiára alkalmazzuk, annyit jelent, hogy milyen évmilliós változások hozták létre a művészi látásmód egyáltalán való megjelenését. A proximális látásmód pedig azt veti fel, hogy milyen kapcsolat van az alkotás és a művészi látásmód élményvilága és gyakorlata, a másik oldalról pedig az idegrendszer szerveződése között.

Vitaindítómban a művészeti változás problémájára helyezem a hangsúlyt. Milyen, az emberré válás során keletkező élménymódbeli változások vezettek azokhoz a reprezentációs forradalmakhoz, amelyek lehetővé tették a művészetet? Milyen spekulációk vannak a viselkedéses szinkronizáció és a mimetikus kultúra, a nyelvi megjelenítés és az elbeszélő kultúra kialakulása közötti kapcsolatok (Donald)? Vajon ezek a reprezentációs forradalmak miért vezettek a reprezentációk élvezetéhez? Mi okozhatja az emberré válás során azt, hogy a megjelenítés egyben örömforrássá válik, történeteinket, táncainkat és képeinket élvezni kezdjük?

A változás és a disztális megközelítés másik problémája, hogy lehet-e természettudományos módszerekkel közelíteni a történeti változásokhoz a művészet területén. Három jellegzetes attitűdöt képvisel itt a modern pszichológia. Az egyik attitűd a Gombrich által képviselt perceptuális tanulási felfogás. Ez a perceptuális tanulás általános törvényeiben keresi a művészeti korszakok és a befogadók közötti interakció forrását. Önmagában nem magyarázza azonban, hogy mi indítja el magát a változást. A változás sajátos pszichoanalitikus felhangoktól teli elképzelései is megfogalmazódtak. Ezek nem szakítanak a perceptuális tanulási hagyománnyal, de úgy képzelik el, hogy a művészettörténet és költészettörténet egyik mozgató erejét az ember nagy unatkozási hajlandósága adja. Felépítjük a romantikus művészetet, hogy azután megunjuk és átváltsunk klasszicistára, ami a maga részéről egy újabb unalmi ciklust indít el. A harmadik felfogás a történeti változásra a biológiai egyetemességek előtérbe állítása. Minden történeti alakulás tulajdonképpen csak változat egy témára. Változat arra, hogy hogyan működtessük a magunk által teremtett, egyre bonyolultabb reprezentációs környezetekben egyetemes evolúciós örökségünket.

A szerző pszichológus, egyetemi tanár, az MTA főtitkárhelyettese (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszék).

vissza